61 éves korában meghalt a világ egyik leghitelesebb séfje, aki évtizedeken keresztül kalauzolt minket a gasztronómia világában. Számos sikeres könyv szerzője és TV - s személyisége úgy ment el, ahogy élt, kicsit őrülten, megbotránkoztatva a világot, a maga módján. Híres mondásában arról beszélt, hogy a testünk nem egy templom, hanem egy vidámpark, amelyen az utazást élveznünk kell, amíg tart, és ő tette a mai napig.

Nyugodj Békében!

Anthony Bourdain - t (1956. június 25. - 2018 június 8.) holtan találták péntek reggel egy strasbourgi szállodában, ahol öngyilkos lett. A híres média személyiség, aki két végén égette a gyertyát és mindig élvezte a "bűnös szenvedélyek" világát sosem volt önmegtartóztató, szabadszelleműsége és őszinte megnyilvánulásai miatt a fél világ kedvelte vagy utálta, de mindenki tudta ki is Ő. Bourdain minden gasztrorajongó számára egyet jelentett az őrült és szenvedélyes étkezésekkel és az őrült utazásokkal. Azonban élete és karrierje sokkal több volt, mint amit a CNN - en által legyártott sikerszériák jelentettek. A Fenntartások Nélkül (No Reservations) és a Nem séfnek való vidék (Parts Uknow) mellett számtalan könyvet és cikket írt, amelyek olyan híres magazinokban jelentek meg, mint a The New York Times, a The New Yorker, a Gourmet, és még folytathatnánk a sort.

Anthony Bourdain New Yorkban született és New Jersey - ben nőtt fel, a saját bevallása szerint az őrült emberek (Mad Man) korszakában. Édesapja Pierre Bourdain a Columbia Records klasszikus zenei részlegének vezetője volt, édesanyja Gladys Bourdain. Olyan világban élte gyermekkorát, amelyben gyorsan változtak a társadalmi elvárások, a hippi mozgalom, a vietnámi háború komoly hatással volt rá. Egész életében körülvette a kultúra, egy riportban azt írja, hogy tipikus külvárosi család voltak, gyerekkorában rengeteget olvasott, amely későbbi sikereiben is nagy szerepet játszott.

"Szerettem olvasni. Jó könyvekkel teli házban laktam. A szüleim szerették a jó filmeket - ez fontos volt."

A fiatalkora a lázadásról, a szabadságról és a keserűségről szólt, mert az átlagos család börtönébe került, ki akar törni, bekerülni a szabad szerelem és a drogok birodalmába. Mindig is vonzotta a rebellis életmód, követte azokat a barátait, akik csonka, vagy gazdag családból jöttek és azt tehették amit szerettek volna. Talán azért is választotta a szakács szakmát, mert itt azzá válhatott, aki valójában volt. A folyamatos szabadulási vágya a túl jó családi életképből, vagy a Rock And Roll korszak szabadelvűsége miatt, Bourdain folyamatosan kereste a helyét, iskola után Provincetown, Massachusetts - ben dolgozott egy tengeri étteremben, amelyről élete legszebb nyaraként mesélt később egyik műsorában, de ez a pár hónap és a  gyermekkori nyarak ízemlékképei Franciaországból indították  el a pályán is.

Egy interjúban arról beszél, hogy az 1970 -es évekről nem nagyon vannak emlékképei, azok a barátok, akiket akkor ismert csak kevesen élték túl azt a korszakot. Elmondása szerint a heroinról a 1980 - as években jött le, viszont nagysikerű könyvében A konyhafőnök vallomásai-ban(Kitchen Confidential) leplezetlen őszinteséggel beszél akkori életéről és a szakács szakma mélységeiről. A Biography riportjában arról beszélt, hogy 20 éves korában kellett volna meghalnia, majd 40 éves korában lett sikeres, 50 éves korában pedig apa. Életét egy lopott autóhoz hasonlítja, amelyben a visszapillantó tükröt bámulja és várja, hogy rendőrök utolérjék, de nem jön senki. Talán élete utolsó pillanatában úgy érezte megállj, most már elkaphattok.

"Folyton be voltunk tépve, amint csak lehetett kisomfordáltunk az egyik eldugott hűtőhöz, hogy „értekezzünk.” Drogok nélkül sosem hoztunk meg egy döntést sem. Kannabisz, metakvalon, LSD, mézbe áztatott hallucinogén gombák, barbiturátok, kokain, tuinal, amfetamin, kodein és egyre nagyobb mennyiségben heroin, amiért egy spanyolul beszélő mosogatót küldtünk el Alphabet Citybe." 

A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential)

Mint kezdő szakács, egy Provincetown poros városkában a tengerparton élt, ahol éjjel 1 - ig meló, majd drogok és szex a parton reggelig, majd ugyanez minden nap kifulladásig. Az étterem jelentette a biztos pontot, azt a helyet ahol eltörlődnek a határok, nincsenek filozofikus gondolatok, csak a mosogatógép fura zakatolása, és az elismerés, amely gyakran hiányzott a szakács sorsból. Itt még boldog volt, talán, de a sikerekre még sokáig kellett várni, mert a séf szakma nem azt hozta, amit elvárt tőle. Nagyképűen lépett ki a szakácsiskola padjai mögül, de az élet hamar pofon vágta és megtanulta, hogy az elismeréshez hosszú és kőkemény munka vezet ebben a szakmában. Az életútján folyamatosan fejlődött a karaktere, a kezdetektől egészen a végéig, mikor a bronxi "The Grill Bitch" - ben dolgozott megtanulta az alázatot a szakma iránt. Beth Aretsky kemény és profán nő volt, viszont ha problémájuk akadt mindig fordulhattak hozzá segítségért, ez sokat jelentett számára. Nehéz személyiség volt, a munkája során sok embert megbántott, gyakran kiabált és veszekedett, de ez egy ilyen szakma. Később a Mario Restaurantban belepillanthatott a New Yorki alvilág sötét világába, ahol az étterem vezetőnek Mario Dimitrinek segített az általa csak  "Moonlight Menus" - nek hívott partykat rendezett a drogkereskedőknek. Számára nagyon fontos volt a kreativitás és a képzettség, amelyet bárhol járt mindig elismert. A 40 - es éveire lehiggadt, mert abban az életformában, amelyet egyfajta végelláthatatlan rettegésként élt meg,  nem voltak sem éjszakák sem nappalok. A kilátástalanság legnagyobb részét a pénz utáni folyamatos hajsza jelentette, nem fizetett adókat, nem tudta kiegyenlíteni a számláit és nem volt egészségbiztosítása sem. Ezután több neves New Yorki étteremben is dolgozott, például a Supper Club - ban, az One Fifth Avenue - ban és a Sullivan - ban. 1998 - ban lett főszakács a Brasserie Les Halles - ben.

1999 - ben megjelent az első cikke a New Yorker magazinban, "Do not Eat Before Reading This" címmel, majd egy évvel később megjelent A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) című nagysikerű könyve is. Bár sokan nem tudják, de történelmi ihletésű regényei is megjelentek a kulináris irodalmai mellett.  A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) alapjait adó emlékirataira támaszkodva 2002 - ben a A Bolygó Amerikai (A Cook's Tour) sorozatával lépett a világot jelentő média színpad deszkáira, ahonnan halála napjáig nem is távozott. Bourdain sikereinek alapját őszintesége és hihetetlen laza karaktere adta, valamint szenvedélye, amellyel bemutatta a világ legjobb ételeit a legegyszerűbbtől a legmagasabb fine dining fogásokig. A világsikert a Fenntartások Nélkül (Anthony Bourdain: No Reservation) hozta meg, amely a Travel Chanelen futott. Az "Elveszett jelentés" modorában átívelő világkörüli útján sok hiteles történet született, amelynek egyetlen kapocsa a gasztronómia volt. 2006 júliusában épp az egyik epizódot forgatták, mikor kitört az izraeli-libanoni konfliktus, ekkor hitelesen tudták bemutatni mi is történik épp ott, amíg kalandos úton ki nem menekítették őket.

2013 - ban csatlakozott a CNN - hez, ahol 2011 és 2013 között leforgatták a The Layover sorozatot, ezután mégis visszatért a dokumentarista stílusához, ahol a határokat kereste a gasztronómián belül. A Nem séfnek való vidék (Anthony Bourdain: Parts Unknown) amely hangulatában és témáiban hasonlított az előző szériához. A cél megint a távoli kultúrák és konyhák megismertetése, illetve a különböző politikai és társadalmi gondok bemutatása volt. Ez volt az utolsó munkája. Gyászolunk, mert elment egy barát, aki esténként a képernyőn kalauzolt minket azon az úton, ahol most mi is járunk. Bár megosztó személyiség volt, kendőzetlenül nyilatkozott hibáiról, mégis egy hosszú és akadályoktól nem mentes élet végén megnyugodott lankadatlan személyiség, aki végül is apa lett és férj. 

Good By Mr. Bourdain.

"I'm going to 'die in the saddle' "

"A nyeregben halok meg"

2018.06.08.