Az én magyar konyhám: Gomba, ősz és leves, ami krém
2017. november 07. írta: Tamás Gergely

Az én magyar konyhám: Gomba, ősz és leves, ami krém

Miről is szól ez a cikksorozat? Arról, hogy mit gondolok én a magyar konyháról. Milyen a mi konyhánk. Mitől lesz hazai. Fontosak-e a hagyományok, amit otthonról hozunk? Tényleg a nagymama főztje a legjobb? A szülők vagy a gyermekek főznek – e jobban? Igen sok mindenről kellene szólnia enne a cikknek, de ez most az én önzőségemet fogja kielégíteni, rólam, az elképzeléseimről, gondolataimról, emlékeimről, és mindenről ami engem a hazai gasztronómiához kötött és kötni fog. Nem leszek mindig hagyományőrző, nem érdekel az sem, hogy egyesek szerint ez, vagy az az étel nem magyar. De meg kell – e fogalmaznunk a magyar konyhát? Fogalmak közé kell azt szorítani? Mitől is lesz hazai egy étel, mitől válik hungarikummá? Többek között ezekre a kérdésekre is keresem a választ, miközben bemutatok néhány olyan fogást, amely számomra kedves.

Sok minden elmondható a magyar gasztronómiáról, annak történetéről, de azt biztos nem, hogy sok krémleves recept maradt volna ránk az aranykorból. Gyakorlati okai vannak annak, hogy idealizáljuk az ilyen fajta folyékony gyönyöröket, pedig semmivel sem kevesebb energia elkészíteni őket, mint más típusokat. Nálunk elég gyakran kerül asztalra, főleg szezonális hozzávalókból, de hát azért télen nehezebb jó alapanyaghoz jutni, mint nyáron, ezért szégyenszemre megesik, hogy a fagyasztott brokkoli vagy egyéb zöldség kerül bele. De ki bánja, a fűszerek úgy is kiemelik a szebb napokat látott, a nyár zamatait már csak hírből sem ismerő répa vagy zeller és az előbb említett karfiolféle ellaposodott ízvilágát. Ezért néha jól jönnek az olyan hozzávalók, amelyek, ha a Föld anya és az égiek is úgy akarják, még karácsony napján is szedhető. Persze, hogy a gomba, amelynek szezonja most ősszel van, de azért akad, hogyha meleg a december az ember egy – két típusra akkor is rálel. Én szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy igenis szedjük és ne féljük alkalmazni a jó és ehető erdei, mezei gombákat, persze miután megvizsgáltattuk egy szakértővel.

Miskolciként nem kell messze mennem egy – két jóféle gombáért, de azért ha az ember nyitott szemmel jár, talál olyan helyet a városban, ahol szép számmal szedhet ebben a szezonban csiperkét, vargánya-, vagy pereszkeféléket. A természet kiszolgálja azt aki rászánja az időt és annak törvényeit tiszteletben tartva, kimozdul a  friss levegőre és a napi testmozgás adagját is letudva gyűjtögetőnek áll, és ha szerencsefia vagy lánya elég csupán a szomszéd utcába menni. Van nekem is ilyen jól bejáratott helyem, ahol tudom, hogy minden évben lesz termés bőven. A lombhullás és az őszi hidegek beköszöntével elindul nálam a lilatönkű pereszke (lepista personata) szezonja, amelyből ilyenkor annyi terem, hogy a hűtőládába is kerül. Nálunk ősi hagyománya van a gombaszedésnek, mondjuk az én 35 évemmel nem túl ősinek tekinthető, de már anyám és annak az apja is gyűjtögettet, és még azok leszármazottjai is fognak szerintem. Ered ez a dolog abból, hogy anyai leszármazottaim a Bükk rejtekéből származnak.

Krémlevesem származása inkább francia, én meg talán tót, talán sváb, de ha már ide születtem és magyarnak tekintem magam, legyen ez a leves is az. Szóval kiváló hazai alapanyagok felhasználásával készítem ezt az ételt, az itthoni elvárásoknak megfelelően jó fűszeresen. De lássuk már a receptet gondolhatja az olvasó, na jó nem húzom tovább, most álljon itt a Pereszkekrémlevesem lépésről – lépésre. Ez most lilatönkű pereszkéből(lepista personata) készült, de többféle gomba is használható hozzá vegyesen is, lényeg, hogy fűszeres ízvilágú gombát válasszunk, mint pl. a vargánya, szegfűgomba, rókagomba stb.. Szerintem a keleti fajok is remekek erre a célra (siitake, shimeji), de ha már itt van és ingyen szedhető akkor használjunk az előbbieket. Sok fajta fűszert használok, amelyek közül egy – kettő talán nem a magyar ízvilágot támogatja, de szerintem remek kiegészítője a gombának. A szecsuáni bors kellemes citrusos aromája jól kiegészíti és harmonizálja a gomba erőteljes ízeit, míg a chili tüzességet ad az ételnek.

Hozzávalók

  • 50 dkg gomba (lilatönkű pereszke, rókagomba, szegfűgomba, stb.)
  • 2 fej salotta hagyma vagy lila hagyma
  • 2 – 4 cikk fokhagyma
  • 20 dkg kockázott paradicsom (jó minőségű konzerv vagy friss)
  • zöldség alaplé
  • tejszín és vaj ízlés szerint
  • olaj (repce vagy szőlőmagolaj)
Fűszerek
  • füstölt és csemege pirospaprika
  • szecsuáni bors
  • fekete bors
  • fehér bors
  • őrölt kömény
  • chili
  • petrezselyem

IMG_3380.JPG

Elkészítés lépései

IMG_3408-03.jpeg

A gombát nagyobb darabokra szeleteljük.

IMG_3392-01.jpeg

A hagymát apró kockára vágjuk, a fokhagymát kevés sóval a kés hegyével pépesítjük.

IMG_3399-01.jpeg

Olajon és vajon pirítani kezdjük.

IMG_3417-01.jpeg

Hozzáadjuk a fűszerpaprikát és elkeverjük.

IMG_3419-01.jpeg

A fokhagymát és a gombát hozzákeverjük, majd fűszerezzük. A kockázott paradicsomot belekeverjük, majd kevés alaplevet adunk hozzá. A gombát puhára főzzük (ez 15 – 30 perc fajtától függően).

IMG_3439-01.jpeg

A turmixba tesszük, hozzáadjuk a tejszínt és ízlés szerint vajat. Leturmixoljuk és átpasszírozzuk szűrőn. Pár percre visszatesszük a tűzre és újra forraljuk.

IMG_3434-01.jpeg

A krutonhoz a kenyeret felvágjuk, vajjal megkenjük és sajttal megszórjuk. A sajt legyen félkemény vagy kemény, pl. trappista esetleg chedar.

IMG_3441-01.jpeg

Aprított petrezselyemmel és fűszeres pirítós-morzsával tálaljuk. Ehhez a kenyeret megpirítjuk majd robotgépbe aprítjuk.

wp-1508690045900..jpg

wp-1508690045966..jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://eszaktour.blog.hu/api/trackback/id/tr1913199245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.